Ajánló,  Irodalom

Érzések, könyvekről (1. rész)

Új sorozatunk mindent összevetve egy könyvajánló, de annál valamivel több. Rájöttem, hogy egyes művekről, és azok témájáról sokkal többet szeretnék átadni. Így született meg az Érzések, könyvekről sorozat, ami személyes és közvetlen stílusban nyit az olvasóink felé.

Az első választás Bencze Blanka: Pulcsiban alszom című könyvére esett, mivel nem csak a polcomon, hanem a szívemben is különleges helyet foglal el. Egy iskolai pályázaton nyert utalványból vásároltam, így ha akkor nem jelentkeztem volna a novellámmal, sokkal később, vagy talán soha nem kerül a kezembe.

A 2018-ban megjelent kötet egy kamaszlány, Málna napjait mutatja be, miközben küzd a környezetével, saját magával,  és a démonjaival, amik nem hagyják nyugodni. Hiszen számára már csak egy fontos dolog maradt; hogy mennyit mutat a mérleg. Ugyanis Málna a felnőttéválás útján botladozik, és nem tudja a kiutat, csak azt, miszerint le kell fogynia. A sok csalódás, ami a családjával és a barátaival való kapcsolatából ered, eltérítette az állandó elégedetlenség felé. Az anorexia nervosa az egyik legvészelyesebb pszichés betegség, ezt pedig tűpontossággal vetíti elénk a szerző, miközben mi olvasók végig remélünk, mert mindig van jobb. Fiatalos  hangvétel, – hiszen maga az író is tinédzserként publikálhatta első regényét – reális helyzetek, amikről nem beszélünk eleget, pedig sokszor későn jön el az ideje.

A kamaszkor már alapbjából véve nehéz, és lehet idővel az élet még nehezebb lesz, s aki ezt cáfolja nagy eséllyel nem mond igazat. Rengeteg impulzus éri a fiatal felnőtteket, mire eljutnak oda, hogy teljesértékű egyének legyenek. Ez így volt tíz, húsz, sőt hetven évvel ezelőtt is. A világ változik, azonban a nehézségek nem a történelmi események vonatkoztatásában dőlnek el. Nincs sorrend forradalom, világháború és járvány között. Mindig mindenkinek az a legnagyobb problémája, amivel éppen szemben találja magát.

A középiskola mindenki számára mást jelent. Lehet a műben szereplő osztályhoz hasonló, vagy annál rosszabb, esetleg felemelőbb társaságunk. A tanáraink figyelhetnek ránk, vagy elutasíthatnak, de a lényeg, hogy magunk maradunk a nap végére. Mégis a szavak és az emlékek továbbra is felvillannak, és bele sem gondolunk abba, miképp mennyien élik ezt napról napra. Az offline és online bullying napjainkban erősebb, mint valaha. Élhetünk tagadásban, de attól jelen van. Lehet valaki a bántalmazó, más a sértett oldalon foglal helyet, de ne felejtsük el; mindkét eset kialakulásának megvan a maga forrása.

 Fontos lehet  kiemelni azt, miszerint vannak olyan emberek, akik a saját frusztrációjukat vetítik ki másokra. Szóval ne érezd magad rosszul, ha bántanak. Ne kételkedj önmagadban mások véleménye miatt. A táplálkozást, a sportolást magadért, a saját egészségedért tedd. Ezenfelül, ha bármi bajt észlelsz, ne félj segítséget kérni, a körülötted élőktől vagy egy szakembertől. Pszichológushoz járni nem “gáz”, vannak élethelyzetek, amikor nem elég a szülőkkel, rokonokkal, vagy a barátokkal való beszélgetés.

”A boldogság a miénk, az a természetes állapotunk, csak mi ezt folyton szem elől tévesztjük. Elérni akarjuk, és pont emiatt veszítjük el.”

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük