Téli mámor
Fagyos reggelen nyújtózó, ködös napfény Ébred az éjből, mosolyogva felkél Csend szövi némán hálóját körém Közben csak magányosan ülök itt én Kidörgöli szirmából harmatkönnyét Feleszmél a bágyadt növény Köszönti őt is, ím' itt…
Vers: Éji ábránd
Le hunja szemét a kék aurora Távolodik a fellegekkel egy fájó sóhaj Csillaglepel borul a kertre, mint fátyol Betakar minden virágomat Csend van, Nincs már szív, nincs dobbanása Ám, messziről szólít egy hang,…