Az isteni éden
Hallom a halk neszeket repked egy cincogó, piciny rovar a távolból egy lágy hang is felém siet megkondul az öreg, monstrum harang Kilencet üt, ily mámoros éjjelen Bámészkodom, közben tengernyi tételeim majszolom tudásom…
Téli mámor
Fagyos reggelen nyújtózó, ködös napfény Ébred az éjből, mosolyogva felkél Csend szövi némán hálóját körém Közben csak magányosan ülök itt én Kidörgöli szirmából harmatkönnyét Feleszmél a bágyadt növény Köszönti őt is, ím' itt…
Vers: Éji ábránd
Le hunja szemét a kék aurora Távolodik a fellegekkel egy fájó sóhaj Csillaglepel borul a kertre, mint fátyol Betakar minden virágomat Csend van, Nincs már szív, nincs dobbanása Ám, messziről szólít egy hang,…
