Egyéb,  Irodalom

A Róna

A Róna itt a mi hazánk,
Hol piroslik a lemenő napsugár
Elmerül márványtengerében a fényár
Széttekintek, e táj mélyen megbabonáz

Zöldellő legelő, birkanyáj, juhász
Lombos, öreg tölgy köszönt udvarán
Lábaim erre visznek, ha nincs megnyugvás
Simogató csend nékem ez, mi tagadás

Az égbolt szépsége ejt rabul,
Létemnek minden búja, s baja elcsitul
Visszatérek egy pazar pirkadaton
Kuporogva latolgatok egy kicsiny padon

Söpör a szellő egy kalászt vadul
Tépázza és kibontja gúnyájából
Elhull az ártatlan, földbe tiport
Egyszer újjáéled, kibúvik a talajból

S mint vándor, ki rég elkárhozott
Most andalgok, baktatok az úton
Szememnek tükre a fény, oly ragyogó
Bámulom kékségét e firmamentumon

Díszes tollú, égi vándor fülembe dúdol
A rengetegből felbukkan egy cirmos
Előtörnek bennem bűvös gondolatok
Vajon van szebb vidék ennél eme bolygón?

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük