Egyéb

Az írás varázsa

Temérdek szép és híres költeményt ismerünk, de vajon tudjuk mire gondolt, mit érzett a költő, miközben alkotott?

Számtalan olyan vers íródott, melyet örömmel és érdeklődve olvasunk, ámbár sejtésünk sincs, hogy igazából mennyire mély is az, mennyi mindennel töltötte meg az író. Hiába húzzuk a szánkat irodalom órán a tananyagba ágyazott versek miatt, érdemes komolyabban megvizsgálni a műveket. Mihelyst akár csak egy töredékét megértjük, abban a pillanatban sokkal érdekesebbé válik a kötelező is. 

Az írást hobbiként tudnám jellemezni. Akkor ír az ember, ha kedve tartja, azt amit csak szeretne, amennyit csak jónak lát. A versek egy-egy érzelmi állapotra, jelenségre épülnek, így az önkifejezés egyik legcsodásabb formája lett az évszázadok során. Az érzelmek szabadon repkedhetnek a sorok, rímek közt, olykor olyan könnyedséggel, hogy észre sem vesszük. Minden költeménynek van egy saját, egyedi története, eredete, célja. 

A célja, mint már említettem az érzelmek kifejezése, megosztása a világgal, ami nem mindenki szerint igaz, az pedig az, hogy az alkotó a véleményét akarja tudatni az emberek felé. Nem volt ez mindig olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk. Sok költőt végeztek ki csak azért, mert olyan verset írt, amely a befolyásos személyeknek nem nyerte el a tetszését. A nép sem mutatkozott mindig elfogadónak. Igaz, hogy egy költő nem vár megerősítésre, visszajelzésre, azonban sajnos könnyen véget lehet vetni egy tehetséges, ám bizonytalan művész karrierjének, álmának, hobbijának.

Önmagunk megtalálása talán a legnehezebb, legmegpróbáltatóbb feladat az életben, ezért nem megy segítség nélkül. Ha csak pár sor akkor pár sor, ha pár oldal akkor pár oldal. Csak ennyi kell, hogy az ember könnyíteni tudjon a lelkén, elméjén.

Félreértés ne essék, nem ez az egyetlen formája létezik, ha a terhek eldobásáról vagy könnyítéséről van szó, bár ez is írással kapcsolatos. Egy rövid, de szívből jövő szöveg is tökéletesen alkalmas erre a nemes feladatra. Ha leírjuk a sérelmeinket, gondolatainkat, akár csak az aznapi történéseket, máris előrébb vagyunk. Ha egy olyan eseményről van szó, amiről senki nem tudhat, egy árva lélekkel sem oszthatjuk meg, a papír mindig meghallgat. A papír nem fog ítélkezni, nem fog kinevetni, nem mondja el másnak.

,,Ha féltem is, a helyemet megálltam –
születtem, elvegyültem és kiváltam. ,,

/József Attila/

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük