Egyéb

Az isteni éden

Hallom a halk neszeket
repked egy cincogó, piciny rovar 
a távolból egy lágy hang is felém siet
megkondul az öreg, monstrum harang 
Kilencet üt, ily mámoros éjjelen
Bámészkodom,
közben tengernyi tételeim majszolom
tudásom ugyan hatalom, ám máshol járok
Csak egy szót keresek és máris írhatom
de hogyan is adjam tudtodra,
milyen bódító, ha az ihlet elragad
Hű barátom fölöttem a csillag, s a fodros racka
az éj igéz meg, lelkem védőszentem vigyázza,
hogy el ne illanjon a szó, ha a végzet hívna
Talán unalmas lenne számodra,
ha ide vetném e papiruszra
hogy fejemben őrjítően lázad, 
s kattogó metronóm a gondolat
Ajkaim kezeimre teszem
mintha gondom szál se' lenne,
szemeim mélabúsan meresztem
az Úrnak setét egébe
Vajon látja ő is, mily' sejtelmesen hullong reám az este?
Hiszen ott játszi könnyed
olyan boldog az élet,
angyalok vígan, énekkel köszöntnek
rózsája fakad a szerelemnek,
cukor s ananász a csókoknak íze,
Dionüszosz gyöngyöző bort, édeset tölt a fájó szívnek
csendül a dallam, villan az üstökös fénye
S itt lent,
csupán gyászfátyol borít palotát, kunyhót, vermet
kihunyt a világosság, hiába minden
hiába a szín, csak megfesti a tájképet
helyett' az égi mindenséget borítja tajték fehéren
Hamar elpihen a csönd is vélem
álomra hajtanám én már fejem,
de eme pár sorom erejéig
még maradnom kellett
maradnom éberen.


Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük