Ha jő a nyár,
Tündököl a napsugár
Mosolyog az éj,
Megcsillan az égen vakító holdfény
Ha érkezik a tavasz,
Fenn a mennyben, hatalmas
Fellegek között száll egy cifra virág,
Mámorítóan édes, bódító illata
Ha újra súgja a szél, hogy
Végleg elmentél
Lépteid nyomát söpri el,
Messze-távolba, felém
Ha beköszönt az ősz,
Reám hull rozsdapalástja rezgőn
Betakarja lelkem,
Mi oly fáradt, s didergő
Ha lepereg egy cseppnyi eső
Ablakomnak szikrázó üvegén
Múlt mélyébe a bánat merül,
Mi egykoron szakadékba lökött
Majd itt jár a rideg tél,
Szilaj égiháborút hirdetvén
Jéggé dermed szívem is
Tán nem lesz, ami felhevít
Szüntelenül vívom eme harcot,
Addig küzdök, ameddig bírom
Gyöngy válik minden könnyből, mely kicsordult
Életemnek vihara többé nem tombol.
