Egyéb,  Irodalom

Évszakok

Ha jő a nyár,
Tündököl a napsugár
Mosolyog az éj, 
Megcsillan az égen vakító holdfény

Ha érkezik a tavasz,
Fenn a mennyben, hatalmas
Fellegek között száll egy cifra virág,
Mámorítóan édes, bódító illata

Ha újra súgja a szél, hogy
Végleg elmentél
Lépteid nyomát söpri el,
Messze-távolba, felém

Ha beköszönt az ősz,
Reám hull rozsdapalástja rezgőn
Betakarja lelkem,
Mi oly fáradt, s didergő

Ha lepereg egy cseppnyi eső
Ablakomnak szikrázó üvegén
Múlt mélyébe a bánat merül,
Mi egykoron szakadékba lökött

Majd itt jár a rideg tél,
Szilaj égiháborút hirdetvén 
Jéggé dermed szívem is
Tán nem lesz, ami felhevít

Szüntelenül vívom eme harcot,
Addig küzdök, ameddig bírom
Gyöngy válik minden könnyből, mely kicsordult
Életemnek vihara többé nem tombol.



Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük