Ajánló,  Egyéb

HAB – kritika

Még sohasem írtam filmekről. Könyvekről, zenei anyagokról már előfordult, viszont nekem a Hab lesz az első kritikám, amit ezért is neveznék inkább egy (laikus) élménybeszámolónak. A megjelenéstől kicsit elcsúszva, de végre én is megnéztem.

A történet a harmincas éveiben járó nő, Dóra (Kerekes Vica) monoton életével kezdődik, akinek cukrászdája a mindene. Színes, habos sütemények, híres színművészek neveivel ellátva, kellemes hangulat, kell ennél több? Csakhogy a csalódotság okozta munkába temetkezés mégsem olyan kifizetődő, hiszen pénz nélkül a bolt bezárhatja kapuit. Itt jön képbe egy remek lehetőség, azonban ez csupán családi vállalkozásoknak jár, úgyhogy a főhősnő kitalál egy tervet. A barátnője által megismert fogorvos Marcit (Mátray László) férjének, a szomszéd kisfiút, Lacikát (Gyarmati Erik) pedig gyermekének kéri fel, majd kész is az idili családkép.

Az előzetes

Először is le kell szögezni: A magyar filmek jók. Így röviden megfogalmazva, mert az elmúlt években hihetetlenül színvonalas munkák kerültek a piacra. Ez a helyzet Lakos Nóra filmjével is, ami tényleg kimeríti a romantikus vígjáték fogalmát – jó értelemben. A végén mi is rájövünk, hogy semmi sem az, aminek elsőre gondolnánk, sőt lentről mindig van felfelé.

Nagyon tetszettek a kameramozgások, teljesen bevonják a nézőt, amitől így olyan érzésünk lehet, mintha mi is ott lennénk, közben mégis egy moziterem székében ülünk. Ezenkívűl remekül átjött a retro hangulat, egy olyan alkotásban, amely itt és most, a 21. században játszódik. A szereplők átlagos ruhákba lettek öltöztetve, viszont a személyiségük erősen érződött az összeállításokon. Az egész látvány zseniálisan lett megalkotva.

Számomra igazán kedves volt a filmzene, amely elsősorban Balázs Ádám munkásságát dicséri. Kifejezetten passzoltak a különböző helyzetekhez, az olykor-olykor felcsendülő kellemes dallamok. És akkor a főcímdal… Aki engem egy kicsit ismer, tudni fogja miért is vett le a lábamról ez a szám. A már előbb említett zeneszerző mellé csatlakozott Jancsó Gábor, a Blahalousiana zenekar gitárosa, ők alkották meg a dalt. Az előadői pedig nem mások lettek, mint Schoblocher Barbara, akit szintén a Blahalouisiana éléről ismerhet a közönség, és Áron András ‘Apey’, aki többféle formációban kamatoztatja tehetségét, de a legismertebb ezek közül a Lazarvs nevű metálbanda lehet. A dal menetében és mondnivalójában is szuperül passzol a filmhez, noha véleményem szerint önállóan szintén megállja a helyét. A napokban debütált a videoklipje, ami ugyanazon a gyönyörű helyszínen játszódik.

Egy film, amit bármikor újranéznék, hiszen kliséktől mentes, vicces – anélkül, hogy agyonjátszott poénokat használna – és különleges.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük