Egyéb

Mi vagyunk

Most Hozzánk zeng ez a kis óda
Elhagyjuk az alma matert utoljára
Új útra kélünk ismeretlen köveket taposva
Fülünkben még vígan szól a dallam

Oly' vígan, hisz ragyog ifjúságunk csillaga
Mégis néha megállunk egy röpke pillanatra
Visszatekintünk a feledett régmúltba
Hol illatozott a virág szirmait kibontva

Hervadó, hajdani emlék már az
Színe fakó, s illatát nem ontja
Csak ami lelkünknek mélyén van
Mit abba véstünk az virágozhat

Szemeinket immár könnypatak mossa
Hisz menni kell, eljő' a búcsú órája
Ha kitűz a napnak sugara, lassan felszárítja
Elillan akkor a végtelennek tűnő bizonytalan

Mi vagyunk lelke e földnek holnap és ma
Mi, akik teremthetnek mi, akik alkothatnak
Mert nékünk zúg az a folyó halkan
Értünk dúdol az ágon egy pacsirta

Eltékozolni oly' nagy vétek volna
Ha megálmodtuk váltsuk hát valóra
Mit szívünk megőriz sok-sok pillanat
S még ezernyi, melyet nem soroltam

Itt hagyjuk az első lopott csókokat
Egy rajzot a padra karcolva
Derűs mosolyt, jóízű kacajt
Kincset érő dicséretet, őszinte szavakat

De mi marad,
Csupán egy, a fehér falon függő
Díszes papírlap, mely őrzi fotónkat
S mi ballagunk tovább nyitott szívvel e világban


Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük