Egyéb,  Irodalom

Őszi gondolatok

Szeptember elseje. Kinek mit jelent. Van, akinek pont akkor van a születésnapja, van, akinek egy átlagos munkanap, azonban sok gyereknek az iskola új évét jelenti. Ezen a napon általában nem mosott rongyként kelünk fel, hanem kipihenten. Legalábbis igyekszünk.

Szerintem nincs olyan, hogy valaki ezen az egy napon ne izguljon. Sok filmben látni, hogy kiközösítenek, kibeszélnek valakit és csak drukkolsz, hogy nem téged. Persze ahogy tökéletes munkahely úgy tökéletes közösség sincs. Mindig vannak klikkek, az lenne a furcsa, ha nem lenne. A kérdés csak az, hogy te hova kerülsz. Másik aggodalomra adó ok pedig a felsőbb évesek. Általános iskolában Sokszor piszkálnak a „nagyok”, de gimiben csak érettebbek vagyunk már ennél. Legalábbis a jobb iskolák tanulói igen. 

Aznap reggel még mosolyogva sétálunk az iskola kapuja felé enyhe gyomorgörccsel. Boldogan hallgatjuk a madarak énekét és szemléljük a fák sokszínű lomjait. Amikor belépünk a gimnáziumba, lelkesen szemléljük végig a dekorációt és szemünkkel keressük az osztályfőnököt és új osztálytársainkat. Az ünnepség után a terembe lépve elkezdődik a helyfoglalás. Jelentéktelen dolognak tűnik, de négy évig abban a padban tanulunk. Fontos, hogy olyan helyen legyél, amit szeretsz, rengeteg szempont létezik, ami alapján kiválaszthatjuk a tökéletes ülőhelyet, de végül az lesz, hogy random választasz egy padot. És izgatottan várod barátaidat vagy padtársadat, aki melletted fog ülni.

Logikusan végiggondolva tényleg jó, ha egy olyan iskolába jársz, amit szeretsz. A hét öt napján itt töltöd idődet és tanulsz olyan dolgokat, ami érdekel. Mindenkinek vannak rosszabb és jobb napjai, de fontos, hogy szeresd is. Ennyi elég. Hamarabb fog eltelni az itt töltött idő, ha szeretettel gondolsz rá, nem pedig gyűlölettel.

A stresszes nap végén boldogan sétálsz a buszmegállóhoz vagy éppen haza. Otthon boldogan elújságolod a napodat szüleidnek, akik mosolyognak lelkesedéseden. Bár tudjuk, hogy ahogy telnek múlnak a hetek úgy leszel egyre kevésbé ilyen lelkes. Hát, így szokott ez lenni. Majd a vacsora végeztével álomra hajtod a fejed, tudva, hogy hamarosan úgyis lecsapod az ébresztőórádat…

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük