Egyéb

Ott van a szemed előtt, de mégsem látod

Egy hónappal ezelőtt megálltam a nagy lépcsőfordulóban, és kíváncsiságból elolvastam a falon lévő emléktáblát. Gondoltam, hogy biztos azért nem lényeges, és takarják azt el a növények, mert “csak” a hatalmas falfreskó alkotójának neve áll ott.

Tévedtem. 8 név található rajta, akik 1950. márciusában kirobbantották azt a falat, amelyen akkor egy frissen felrakott több méteres átmérővel rendelkező vörös csillag, és gipszből készített Lenin és Sztálin dombormű állt. Nagyon érdekesnek találtam, így elkezdtem kutatni picit a témával kapcsolatban.

Az első utam Szabó Ildikó tanárnőhöz vezetett, aki elmondta, hogy egy csapat volt mórás diák egy projektmunka keretén belül készített egy interjút a robbantás egyik ötletadójával, név szerint Szabó Jánossal, még pár évvel ezelőtt. Az ő hanganyagaikból tudtam meg számos információt:

Akkoriban, az iskola még az I. László Gimnázium nevet viselte. Az igazgató Schronk Jenő volt. A vörös csillagot és a domborműveket Sztálin születésnapjának tiszteletére (december 18.) helyezték fel. Ekkor kezdett el agyalni pár diák, hogy valamit tenni kellene. Emellett még, akkoriban váltottak le diákokat bizonyos pozíciókból a rendszer miatt, ami még nagyon sértette a nebulók lelkét. Végül 8 fő állt össze, hét fiú és egy lány: Szalay Gábor, Zsákovits Lajos, Terjék Tibor, Vízhányó József, Zsígó János, Fonyó Vera, Szabó János és Lombos József. Közülük Szalay Gábor volt az, aki nagyon jól értett a fizikához és a kémiához, ő tudta, melyik robbanószert a legkönnyebb elkészíteni. 2 alapanyagból állt, a Kalium Chloratumból, amelyet kisebb mennyiségekben szereztek be a patikában, amit kettesével mentek megvenni. A másik pedig a még könnyebben beszerezhető porcukor volt.1950 március másodikán helyezték el késő délután. Nagyon ügyeltek arra, hogy ne sérüljön meg senki, teljesen üres volt az iskola, kivéve egy tanár tartózkodott bent, de az is elég messze onnan. Gyújtózsinórnak két összekötözött cigarettát használtak, meggyújtották, beleszívtak egy nagyot, majd beleszúrták a robbanószerbe és kimenekültek. Természetesen, az hatalmas hanggal járt, így a tanár szaladt megnézni mi is történt, és értesítette Schronk Jenő igazgatót.

Már aznap estére jött mindannyiukért a fekete kocsi, az ÁVH. A nyomozó aki dolgozott az ügyön, megtalálta az egyik terem kukájában azokat a cetliket, amelyeken órán üzengettek egymás között, illetve négyük nevét a patikából tudta meg. Szabó János elmondta, nem voltak tisztában azzal, hogy akkoriban ez az anyag “kétcsillagosnak” számított, azaz felírták hogy ki, mikor, és mennyit vett belőle.

Több vallatás, illetve tárgyalás után, mind a nyolc diákra börtönbüntetés várt. Tanulmányaikat nem folytathatták, csak pár évvel később tudtak érettségizni.

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy ezek a kisebb összefogások sokasága vezetett a hat évvel ezután lévő felkeléshez is, és pár tinédzser képes volt és mert szembeszállni az akkori diktatórikus, kommunista rendszer ellen. És mikor felnézünk Vecsési Sándor: Hétköznapok, Ünnepnapok (1967) című falfreskójára, jusson eszünkbe ez a 8 vakmerő diák.

Külön köszönöm a hatalmas segítséget Szabó Ildikó tanárnőnek, illetve Bakró-Nagy Attilának és Szemerédi Andrisnak a hanganyagok megosztásáért.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük