Egyéb,  Irodalom

Téli mámor

Fagyos reggelen nyújtózó, ködös napfény
Ébred az éjből, mosolyogva felkél
Csend szövi némán hálóját körém
Közben csak magányosan ülök itt én

Kidörgöli szirmából harmatkönnyét
Feleszmél a bágyadt növény
Köszönti őt is, ím' itt a Tél
Fehér kosztümöt önt magára a rét

Még szemlélem e bűbájos mesét
Sok hajdani emlék megigéz
Tébolyító néhány gondterhes kín
De vár egy csoda, mi a jövőbe hív

Jégtánccal üdvözöl egy fürge hópehely
Gurul a hógyöngy is, ablakomról lepereg
Elmerengek, már oda vágyom végleg
Ahol csillámló, fehér fátyol borít mindent 

Gondolatok szállnak, röpködnek fejemben
Ezernyi terv,  mely megszületik odabent
Titkok, vágyak, szédült álmok közt tévelygek
Közben csak magányosan ülök itt én 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük