Egyéb

Vers: Éji ábránd

Le hunja szemét 
a kék aurora
Távolodik a fellegekkel 
egy fájó sóhaj
Csillaglepel borul a kertre, 
mint fátyol
Betakar minden virágomat

Csend van,
Nincs már szív, nincs dobbanása
Ám, messziről szólít egy hang,
Távolból hallom felcsendülő dallamát hangodnak
 
Szétszórja újra és újra
Fénysugarát ontja a hold
Megcsillan előttem sok emlékem
Szakadatlanul kísért a múlt

Elsuhan egy kényes kacaj
Rám mosolyog az undok
Néma már az is,
Mi egykor oly' nagyon zajos volt

Lopott idő, 
S még ezernyi eltemetett pillanat
Még érzem,
A csókok százszor is 
belém martak

Elszállt lelkem vágya,
Többé nem tér vissza
Kihunyt fényem,
Most ékesítik sötét árnyak

Eldobva, eltiporva
Aj, de meggyötörve él
Mégis remél, hogy a sors
Nem állít több akadályt elé
 
Talán, nem kell bús szomorúság,
A fájdalom, a magány
Hisz’ van itt fenséges természet,
Tengernyi a virág
 
Szirmain lepereg
egy parányi csepp,
A kihűlt, fáradt könny
Lesz pillanat, 
melyben enyém lesz,
A keserűség, s az öröm
 
A bolyhos alkonyon 
táncol szívem,
Benne minden gondolatom
Ott leszek én minden éjszakán,
Csak éberen álmodom.

By: CS.H.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük