Interjú

Természetesség az élet minden területén – Interjú Bodnárné Laczkó Gyöngyivel

Bodnárné Laczkó Gyöngyi tanárnővel beszélgettünk az elmúlt hónapokról, utazásokról, természetről, egészségről, de szóba került a megjelenés és a tanári pálya is. Megtudtuk hol találkozhatnánk vele, ha nem az iskolában tanítana, végül néhány tanáccsal is ellátott minket, diákokat, a tanévkezdésre.

Akarva sem tudnánk kikerülni ezt a kérdést, így ezzel kezdem; Miképp élte meg az elmúlt időszakot?

Vegyes érzelmekkel. Nagyon aggódtam amiatt, hogy a diákoknak mennyire szakad meg az eredményes felkészülésük, főleg a végzősöknek, meg a saját osztályomnak, úgyhogy a tizenegyedikeseknek, mert már túlságosan közeli az érettségi, és az elsődleges célunk az eredményes felkészítésetek. Meglehetősen nehéz volt ilyen gyorsan kidolgozni egy rendszert, amiben ez a digitális oktatás működik, de szerencsére sikerült olyan módszereket kitalálnunk, amelyek a visszajelzések alapján is jól funkcionáltak. Az viszont tény, hogy sokkal több munka volt egy-egy óra megtartásában. Azelőtt a felkészülésre szánt időnek, most talán a háromszorosa-négyszerese is elment a digitális órák létrehozására, főleg, ha az nem élő volt. Ha élő volt, nyilván arra is külön készülni kellett. Egyébként érdekes volt, ahogy otthonról ment a tanítás, hiányzott a nyüzsgés, hiányzott a fiatalos lendület, amit itt a diákoktól kapunk a gimnáziumban. Tehát furcsa volt, hogy sokat voltam egyedül, és a telefonomnak magyaráztam a matematikát, amikor hangfelvételt készítettem; nem egy szokványos dolog. Emellett megvolt az az aggódás is, mert nem tudtuk mi lesz ennek a helyzetnek a kimenetele, aggódtunk az idős szüleinkért, aggódtunk a fővárosban élő gyermekeinkért, szóval nem volt olyan egyszerű. Utólag én úgy gondolom – az érettségi eredményeket is látva -, hogy sikerült ezt a problémát megoldani, legalábbis a maximumot kihozni belőle.

Az interjú időpontjának egyeztetésénél említette, hogy a családjával körbetekeri a Balatont, ebből adódóan következik a kérdés; Hogyan viszonyul a természethez, az egészséges életmódhoz, a környezetvédelemhez?

Mind a három dolog aktívan érdekel, a természetet nagyon szeretem. Ahogy egyre idősebb leszek, egyre inkább kötődöm hozzá, és szeretek olyan programokat szervezni, ahol minél többet lehetek kint. Hiányzik, hogyha úgy eltelik egy hét, hogy keveset vagyok levegőn, akkor mindig keresem a lehetőséget, ha mást nem egy kutyasétáltatás, vagy egy kerékpározás erejéig. Mellette szívesen megyek túrázni, síelni, kirándulni, kerékpározni. Ezt a Balaton-körbekerékpározást most csináltuk meg másodszorra. Három évvel ezelőtt volt az első próba, és már akkor is tetszett, most másodszorra talán még jobban. Eleve különösen szeretem a Balatont, az egyik kedvenc kirándulóhelyem, és az kifejezetten érdekes ebben a Balaton-körbekerékpározásban, hogy olyan arcát látjuk, amit egyébként nem, mivel gyalog nem jutunk el olyan helyre, mert esetleg messze van a szálláshelyünktől, autóval pedig gyorsan elmegyünk mellette. Olyan hihetetlenül gyönyörű helyeket, és annyi arcát láttuk a Balatonnak, ami nagyon-nagyon tetszett. A környezetvédelem is egyre inkább fontos szerepet tölt be az életemben, hiszen gondolnunk kell arra is, hogy az unokáinknak milyen világot hagyunk itt. Kimondottan bosszant, amikor azt látom, az emberek a cigarettájukat addig, amíg el nem szívták a zsebükben tudják tartani, utána az üres cigarettásdobozt, meg a cigarettacsikket eldobják, vagy kerékpározás közben látom azt, hogy valaki kidobja a szemetét. Nyilván ezek kis apró dolgok, de szerintem, ha mindenki odafigyelne, a szelektív hulladékgyűjtésre, és próbálna arra törekedni, hogy minél kevesebb selejtet, szemetet hagyjon maga körül, akkor a „sok kicsi, sokra megy”-elv alapján már érezhető lenne a változás. Én úgy látom, a fiatalok egyre inkább odafigyelnek erre, vagy legalább is merem remélni. Fontos lenne az, hogy jó példát mutassunk nekik, és ebbe nőjenek bele, már környezettudatosan gondolkodva. Az egészséges életmód is szerintem rendkívül fontos, az én életemben nagy szerepet tölt ki a sport. Nem feltétlenül versenysportra, hanem a napi szintű mozgásra, a levegőzésre, én szerintem már az is jótékony hatású, ha valaki fél órát tud sétálni, főleg a téli időszakban. Ezenkívül nyáron igyekszem minden reggel egy órát úszni a strandon, nagyon szeretem, ez nálam a nyár alapvető tartozéka. Emellett a sok kerékpározás mellett hetente háromszor járok közösségi sportra, ami szintén hiányzik, ha valamilyen oknál fogva, nem tudok elmenni. Tehát nagyon fontos a sport és mellette a táplálkozás, amire próbálok minél tudatosabban odafigyelni.

Az aktív vagy a passzív pihenést részesíti előnyben?

Az aktívat, de néha jól esik a passzív is. Ha elmegyünk valahova nyaralni, mondjuk egy tíz napos útra, akkor szeretem úgy beosztani, hogy minden nap menjünk és lássunk, tapasztaljunk, nézelődjünk, de azért az sem jó, ha mind a tíz napon végig rohanunk, hanem azért az sem rossz, ha a Balatonon vagy a tengerparton, egy könyv kíséretében csak heverészünk, ha pedig nagyon melegünk van, csobbanunk egyet; azt is nagyon kedvelem.

Szerepelnek különleges úti célok a bakancslistáján?

Még nagyon sok, egyre több. Magyarországon is szeretnék még sok mindent látni, és nyilván vannak úti célok, amelyek valószínűleg, csak ilyen álmok maradnak. Ha meg tudnám mindet valósítani, először Európában néznék szét jobban, majd utána tekintgetnék ki más földrészek felé. Egyébként elsősorban a természeti szépségek érdekelnek, de azért biztos nem mennék el egy-egy érdekes város mellett, úgy, hogy magát a várost nem ismerném meg. Szóval szerepet játszana a természet, egy kis városnézés, és kulturálódás.

Nem mehetünk el amellett, hogy a tanárnő megjelenése a hétköznapokban is kifinomult, nőies. Tudatosan választja ki a ruhatára darabjait, vagy ez teljesen belülről fakad?

Köszönöm szépen ezt a mondatot, nyilvánvalóan tudatosan választom. Én úgy gondolom, egy középiskolai tanárnak ezzel is példát kell mutatni, meg így érzem jól magam. A választásnál azért a saját ízlésemnek, és a saját elgondolásomnak megfelelően választok ruhatárat. Szerintem ez így természetes, és meg kell tisztelnünk egymást, a diákjainkat, miként úgy jövünk el ide órát tartani, hogy a megjelenésünk is ápolt és méltó legyen a gimnáziumhoz, a gimnazistákhoz.

Ha tehetné a tanári pálya mellett, milyen hivatást választana jelenleg magának?

Jelenleg el tudnék képzelni magamnak egy picike éttermet, egy kis kávézóval, ahol nem én lennék a séf, de vele együtt dolgozgatnék, és sok különleges ételt próbálnék elkészíteni. Engem nagyon érdekelne az is, hogy ott minden hangulatos legyen. Nem egy elit étteremre gondolok, hanem inkább egy meghitt, családi étteremre, ahol csak néhány kajából lehetne választani, viszont az mindig változatos lenne, és rám jellemző ízvilágot képviselne. Ezt úgy el tudnám képzelni, ott szervezkedni, intézkedni, odafigyelni a megjelenésre, a főzésbe belefolyni, úgyhogy ez most perpillanat foglalkoztatna, ezt csinálnám szívesen.

Mikor volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy tanárnő szeretne lenni?

Valahol gimnazista koromban, akkori matematika tanárom irányított, arra, hogy a Szegedi Tudományegyetemre menjek matematika-fizika szakra. Akkor sodródtam, de én nem éreztem úgy gimnazista diákként, sőt az egyetem elején sem, hogy tudatosan tanár akarok lenni, viszont az utolsó évben, mikor gyakorló tanításra kellett mennünk a Sárvári Gimnáziumba, Szegeden, akkor úgy hirtelen nagyon megtetszett. Egy félévet fizikát tanítottam, egy félévet matematikát, és a fizika szakvezető, aki a gyakorló tanárokat felügyeli, ő szerintem egy nagyon jó pedagógus volt, és hatalmas hatással volt rám, sok jó tanácsot adott, ugyanakkor sok dicséretet is kaptam tőle, és talán az volt az a pillanat, amikor azt éreztem, ez nekem így jó lesz. Véleményem szerint gimnazista és egyetemista korunkban nem tudjuk azt még elképzelni, milyen lesz az az igazi tanítás, nyilván vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy tanári pályára készülnek, tanárok lesznek, majd egy év múlva megfutamodnak, meg vannak olyanok, akik nem tudják mi lesz, de ráéreznek az ízére; én inkább ebbe, a második csoportba tartozom.

Melyik az a fizikai/matematikai felfedezés, amihez örülne, ha az Ön neve fűződne?

Erre nagyon nehéz válaszolni. Már sok éve végeztem el az egyetemet, és a tudományoknak a magas szintű művelése nem tartozik a mindennapjaimhoz. Az egy nagyon komoly munka lenne, teljesen más matematikát, fizikát tanítani, vagy, mint tudományokkal foglalkozni. Engem ezeknél az eredményeknél talán jobban érdekel az, hogy miképp lehet ezeket a tantárgyakat megszerettetni a diákokkal, hogyan lehet azokat a diákokat, akikben látok erre esélyt, kitartást, motivációt, afelé a pálya felé irányítani, ami nekik esetleg a legalkalmasabb lenne, és a leginkább szeretnék azt elérni. Úgyhogy az, hogy mindenki a megfelelő irányba menjen, és az én szaktárgyaimmal érdemben, örömmel, és szívesen foglalkozzon, majd ráérezzen ezeknek a tárgyaknak a szépségére, ez foglalkoztat a leginkább. A tudományos vonal az már kicsit távolabb esik tőlem.

Végül, de nem utolsó sorban: Mit üzenne a diákoknak a tanévkezdésre?

Inkább azt kívánom, hogy vírusmentes tanév álljon előttük, de azért üzenem nekik, miszerint a befektetett munka mindig megtérül. Ha bizonytalanok vagytok, esetleg kételkedtek magatokban, az nem baj, az egy természetes dolog, ezt felnőttként is gyakran fogjátok érezni, de ha egy-egy célkitűzést szeretnétek megvalósítani, az a bizonytalanság érzése mellett, sok-sok munkával megvalósítható. Azt is szoktam mondani főleg tizenegy-, tizenkettedikes, vagy talán már tizedikes korban is; nem kell azt várni magatoktól, hogy mindenből kiválóak legyetek, megfeleljetek.  Válasszátok ki magatoknak azt a területet, azt az egy irányt, amivel szeretnétek foglalkozni, abba maximális erőbefektetéssel vessétek bele magatokat, a többit pedig lelkiismeretesen, úgy, hogy ti magatokkal is elégedettek legyetek, úgy gondolkodjatok a többi tárggyal, tudományággal, és ez fog majd valamiféle elégedettséget nyújtani.  Az utolsó két évben már nem lehet mindent maximálisan vinni, viszont munka nélkül nem fog menni semmi. Azonban elsősorban vírusmentes tanévet kívánok, és nekünk jó szalagozót, ballagást, szerenádot, zöld napot, és egy teljesen normális érettségi időszakot, ahol lehet szóbelizni is. (m)

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük