szobám akár egy jégverem
szobám akár egy jégverem
te felfűtheted nekem, kedvesem
hisz érintésed tüze nyomot hagy testemen
nélküled átkozott az életem
te, mint maga a napsugár, égetsz
mégis te vagy aki éltetsz
félő, hogy egyszer ez a szenvedély eltesz
láb alól, mert még a légzéshez is kellesz.
csak benned találom meg önmagam
mintha elrejtenéd az énem. nyomtalan
eltűnök szemedben, mely nyugtalan
mert számodra mindez láthatatlan
szívem sivatagjában csak te létezel
és ha egy napon az égre felnézel
megijedsz majd, azt hinnéd elveszel
de tudom, ez olyan magány melyet élvezel
hallgatsz róla, mintha nem akarnád tudni
hogy szeretlek, és neked kellene kihúzni
a sötétből, de mégis hallgatsz, belém rúgni
nem akarsz, tudom barátom, el akarsz bújni
kedvelsz, tudom, de inkább ez szánalom
hisz nap, mint nap látom az arcodon
számomra ez csak nagyobb fájdalom
engedj el, hisz talán ez lesz a halálom
ajkad másé, vagy nem adod senkinek
mi értelme a kínzó tekintetednek
magamon, ahogy rám nézel elsüllyedek
és tudom, hogy tudod, mit érzek
