Történelem

Amerika és a Konföderáció

Az amerikai polgárháború befejeztével, felerősödtek az ellentétek a déli és az északi államok között. A Délen élők nem kívántak az északiak önkényuralma alatt állni, így jobb híján a többség elmenekült egy új élet kezdésének reményében. Rengetegen csupán a vadnyugati területekig jutottak, ezenkívül szintén mentsvárat jelentettek Közép-Amerika differens államai, viszont az emberek fő célpontja Brazília volt. 

II. Péter brazil császár kitervelte, miképp országában felvirágoztatja a gyapottermelést, úgyhogy előzetesen, 1866-ban meghirdette egy amerikai újságban, hogy a déli letelepedőknek utazást, adókedvezményeket, sőt földeket is biztosít, ez pedig kifejezetten hozzájárult a költözésükhöz.  

Megannyi felhívás ellenére, sokan éltek a kitelepüléssel, mintsem az „otthon” megtartásával. Számottevően 10-20 ezer ember vállalkozott az új kapuk bevételére, bár végső soron néhányan az éghajlat, esetleg a honvágy miatt, de visszatértek szülőhazájukba. Akik maradtak, azok nagy része Sao Paulo környékén telepedtek le, viszont mindenhol szétszéledtek. Megalapították a félig-meddig kreatív névadással rendelkező New Texast, vagy éppen a máig élő Americanat, amit az egykori alabamai szenátor, William Norris teremtett meg.  

A brazilok számára csupán konföderációsokként emlegetett betelepülők, előre megjósolt munkamorálja igazán működött. Beindult a gyapottermelés, a helyi ültetvényesek megszámlálhatatlan dolgot tanultak el tőlük. Rabszolgáikkal meglehetősen jól bántak, földjeik közül még adományoztak is. 

A generációk váltakozásával, szinte teljes sikerben be tudtak olvadni a brazil társadalomba, azonban ettől eltekintve, a leszármazottak zöme továbbra is folytatja a hagyományok fenntartását. 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük