Ajánló,  Történelem

Szép új világ amiben élünk

“Úgy tetszik, az utópiák sokkal inkább megvalósíthatók, mint ahogyan azt hiszik. S voltaképpen egy sokkal nyugtalanítóbb kérdés előtt találjuk magunkat: hogyan kerüljük el határozott megvalósulásukat? … Az utópiák megvalósíthatók. Az élet az utópiák felé halad. És talán egy új évszázad kezdődik el, egy olyan század, amikor az értelmiségiek és a művelt osztály majd olyan módozatokról álmodozik, amelyekkel el lehet kerülni az utópiákat, és vissza lehet térni egy nem utópista társadalomhoz, amely kevésbé “tökéletes” és szabadabb.” – a könyv mottója

Utópisztikus disztópia

A Szép új világ egy Aldous Huxley által írt disztopikus novella, amely valahol 2500 körül játszódik. A műben a modern világ technokrata berendezkedésűvé vált, a társadalmat tudósok és mérnökök irányítják, a technológia az utóbbi évszázadokban rengeteget fejlődött. Az emberek helikopterrel járnak mindenhova, a gyermekek mesterségesen születnek és ezáltal az emberek szellemi felfogása is gyökeresen megváltozott. Mindenki nyitott kapcsolatban él és nem csak megengedett, de egyenesen ösztönzött a drogok (ún. szóma) használata. Három főhősünk van, Bernard Marx, egy fura pszichológus, Lenina Crowne, egy labori dolgozó és John a Vadember, aki a civilizáción kívülről illeszkedett be. John nagyon izgatott, hogy a modern társadalom tagjává váljék, azonban ebből hamar kiábrándul. Rájön ugyanis, hogy a társadalom sokkal sötétebb annál, mint ahogy anyja mesélte neki.

A Szép új világban az emberek már csak lombikban születnek amelyeket tudósok és gépek irányítanak. Minden ember sorsa még embriókorban megíródik és úgy “kondícionájlák” őket különböző fizikai és kémiai módszerekkel.

Az Übermensch halála

John egy indián faluból, Malpais-ból kerül be a modern világ Londonjába. A szülei londoniak, őt azonban anyja mégis Malpais-ban nevelte. Mivel ő nem volt indián, mindig is vágyott a civilizációra, amelyről anyja oly sokat mesélt. De mégis hogyan ábrándíthatja ki John-t egy szinte tökéletesnek látott, modern világ? Aki ismeri Friedrich Nietzsche munkásságát, bizonyára hallott már az übermensch fogalmáról, az emberfeletti emberről. Egy ilyen emberről sok mindent el lehet mondani, például azt, hogy vannak értékek és célok az életében. Hiszen ha az embernek, vagy az emberiségnek nincsenek céljai, akkor a céltalanság a halálba fogja őket vezetni – gondolta legalábbis Nietzsche. A könyv egyik olvasata alapján, John-t tekinthetjük egyfajta übermenschnek. Hiszen John-t leginkább az ábrándítja ki, hogy a modern társadalomban nincsenek olyan értékek, amelyek számára fontosak. Ezek közé tartozik például a vallás. John egyszerre vall kereszténységet és egy indián természeti vallást, azonban a modern világ emberei mégsem hisznek semmilyen Istenségben. Ilyen érték még például a művészet, mivel a modern világban nem igazán foglalkoznak ez emberek az irodalommal, vagy a képzőművészettel sem. De talán számára mégis a legfontosabb dolog ami hiányzik, az a család. Londonban ugyanis nincsenek családok, de még eleven szülések sem. Anyjával a városba érkezve pedig szinte azonnal el is veszíti őt. John így többnek látja magát, mint egy átlagos civil, hiszen neki vannak értékei, míg másoknak nincsenek, viszont nem tud versenybe kezdeni a modernséggel és az egyetlen kiutat végül halálában találja.

John végső napjaiban egy elhagyatott világítótoronyba menekült, a modern értékevesztett emberek azonban itt sem hagyták békén.

A Huxley-Orwell ellentét

Legutóbbi cikkemből (amelyben az 1984-ről írtam), már megismerhettük George Orwellt. Az 1984-et és a Szép új világot szinte kivétel nélkül mindig együtt szokták emlegetni, ha disztopikus világokról van szó. A két mű között ugyanis sok a párhuzam, még ha nem is ismerhető fel elsőre. Orwell ugyanis egy olyan világot látott disztopikusnak, ahol a totális hatalom félelemmel nyomja el az embereket, akik ebből nem tudnak kitörni. Huxley azonban éppen ellentétesen gondolta: szerinte a hatalom úgy is lehet erős (és lesz is igazán), ha a folytonos félelem és terror helyett az embereket állandó boldogság árasztja el. Az ilyen hedonista felfogás pedig képes lesz arra, hogy az embereket a hatalom alatt tartsa. A műben a legfontosabb ilyen elem a szóma nevű drog. Szómát minden lakosnak osztanak a munkájukért cserébe és ezt a szert használják arra, hogy bármely problémát elűzzenek. Szomorú vagy? Vegyél szómát! Fáj valamid? Vegyél szómát! Nem úgy sikerült valami ahogy szeretted volna? Vegyél szómát! Ez a felfogás pedig a boldogsághoz való függést fogja eredményezni az emberekben, inkább élnek a pillanatnyi boldogságnak, mint hogy szembenézzenek a problémáikkal. Az emberek feletti hatalom így a folytonos boldogságon keresztül nyilvánul meg, mintsem félelemmel.

A szóma, mint a minden rosszra való megoldás, kiút a valóságból.

A 90 éves jóslat

Orwell úgy gondolta, hogy a világunk mindenféleképpen disztópiák felé fog haladni, csak abban nem volt igaza, hogy milyenbe. Sokan még manapság is az 1984-et tartják egy jóslatnak amely már kora előtt megmondta, hogy pár év múlva milyen világban fogunk élni. Azonban ha a két művet összehasonlítjuk és rávetítjük a valóságra, hamar rájövünk, hogy Huxleynak volt igaza, nem pedig Orwellnek. A mai modern technológiával, pontosabban az internet világával sokkal elterjedtebbé vált a pillanatnyi boldogságnak való élés, menekülés a problémák elől. A mai modern világból is, csak úgy mint a Szép új világban, kezdenek eltűnni az emberi értékek. Pont úgy, mint a már említett vallás, szerelmi hűség vagy a művészet. Az internet világa pedig egyfajta “szóma”, menekülés a valós világ elől.

Balról Huxley jóslata, jobbról Orwellé. Mind a kettőben van igazság, de az egyik mégis igazabb.

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük